Általános Dumaszoba

Ma 3 órám volt, holnap 4 lesz, és 12.-es vagyok. Csupa izgalom az iskola.

jó avatarokat választottunk Balázs, gyakorlatilag egymás tükörképei:)

ma 4x 1,5 órás órám volt. okjs képzésen vagyok. szétdurrant az agyam az izgalomtól. :D de nemgáz. akkora kocka leszek h feltöröm a nasa-t. minimum.

megjöttem én is:)
nem sűrűn de ha tehetem felnézek;)
JCHC

jó avatarokat választottunk Balázs, gyakorlatilag egymás tükörképei:)

-xfactor675

nekem még van 4 nap szünetem, utána kezdődik a suli. :| És nem tudom hova kell majd mennem, meg melyik épületbe, vicces lesz. Legfeljebb lemaradok az első óráimról. :Đ

Tudom, hogy ez most nem sok embert fog érdekelni, de azért most mégis. :)
Ma van, hogy fél éve csatlakoztam a krosskult tímhez! ^^ Ez alkalomból írtam egy blogot az elmúlt fél évemről és hogy mennyire ismerem a többi írót. Ha érdekel mit írtam esetleg rólad, akkor olvasd el itt: http://blog.myspace.com/index.cfm?fuseaction=blog.view&friendID=158939202&blogID=430453249

ééééééés megkaptam az első jegyemet az iskolában, ami egy 5-ös méghozzá helyesírásból. :D úgyhogy nem fikázni. :D

egyébként meg dinnyés tic-tac-ot eszek.

első beszélgetés után velem kapcsolatban nem szabad véleményt kialakítani, mert olyankor még félek az emberektől :D

okés. :D de egyébként az első benyomásom sok emberről rossz, úgy általában... :S
aztán kellemesen csalódok! :)

Hát megpróbálom elmesélni a mai napomat: először is kezdődött egy informatika technológiával, amin irodalom tételt tanultam, mert magyar volt a 2. óra, de az órán kiderült, hogy mégsem írunk, ezért elkezdtem tanulni a 3. órára, vagyis törire az 1. világháborút. Na törin az egész osztálynak csokis lett a gatyája, mert a megszokott 2 felelő helyett négyen feleltek, de én megúsztam szerencsére, következő a matek, na erről nem mondok semmit, nem volt semmi „poén” benne. És nagy nehezen eljött a gyakorlat, 3 óra egymás után. Na itt volt minden: mértünk, írtunk, forrasztottunk nagy nyugalmunkban, mikor megzavarta az osztályt egy olyan méretes pók a sarokban. Hát mit csinál ilyenkor a hülyegyerek?: nem agyon tapossa, mint egy átlagos ember, nem, megpiszkálja egy speciális forrasztó csipesszel, miért is ne, nem lehet belőle baj. Hát lett… a pók védve magát kirohant a sarokból egyenesen felénk, láttuk a szemében a dühöt. Ugrott mindenki amerre látott, asztalon, széken át, csak hogy mentsük az életünket a szörny elől. Na ezt észrevette a tanár és kinevetett minket, ahogyan azt illik, majd fél perccel később megjelent egy seprővel és elpusztította a pókot. Nem sirattuk meg, sőt kitaláltuk, hogy adott a környezet egy kis póksütésre. Vettük a forrasztópákát, előkészítettük a mutánst a beavatkozásra, és akkor jött kedves osztálytársam a gyújtójával és megpörkölte a szörnyeteget. Na ekkor már sajnáltuk szegényt, mert ez egy nagy megalázás volt a számára. De hát mégis csak egy pók. Nem mondom hogy le voltunk emiatt törve, de nem volt akkora öröm a levegőben. Na ezután mértünk egy kicsit oszcilloszkóppal, ( aki ismeri, az tudja hogy nem egy számológép logikájú mérőeszköz) amit persze nem tudunk még használni, mert tavaly 1x mértünk vele, de akkor se tudtuk, hogy mit kell kapcsolgatni csak volt az a sok kapcsoló meg potméter, hát állítgattuk, mint aki tudja, mit csinál. Szóval leültünk mellé és csak néztük kb. 15 percen keresztül, mire megszólalt a tanár, (előtte láttam, hogy akkor is kimosolygott minket, hogy mennyire nem értünk hozzá) hogy kéne egy mérőzsinór. Mi hallgattunk rá, mégis csak egy tanár, jobban tudja, aztán megnyomtunk egy gombot és bejött a várva várt szinusz jel. Mondtam osztálytársamnak, hogy ezt így hagyjuk, mert szépen néz ki. Kiderült hogy baromság, de a tanár megcsinálta nekünk, mi meg dicsekedtünk, hogy mi voltunk legelőbb készen. Így aztán eltelt az a 3 óra gyorsan. Hazafelé megfáradtan, s egyben boldogan ballagtunk. Az úton semmi nem történt kivéve, hogy elment mellettem álmaim nője, aki egy másik suliból indult hazafelé (narancssárgás, szőkés, pirosas haja volt). Már itthon voltam és neteztem, mire hívott unokatestvérem, hogy elszaródott a gépe és javítsam meg, mert az apjának valami 500 ezer forintos programja van rajta. Éreztem magamon a felelősséget, de bevállaltam, baj csak nem lehet. Gondolkodóba estem, hogy biciklivel menjek vagy autóval. Próbáltam környezetbarátabb lenni, és a biciklit választottam, ami nem is lett volna akkora baj, hogy ha folyamatosan csinálnám, de már körülbelül 2 éve nem bicikliztem és a tüdőkapacitásom egy 5 éves gyereké. Mire felértem a hegyre ( mivel ezzel is szerencsém volt, mert hegyen laknak) majd meg haltam, és kezdett kijönni az asztmám is. Na ekkor voltam azon a ponton, hogy megölném azt, aki kitalálta a biciklit. De csak felértem valahogy. Egyből úgy fogadtak, hogy a videokártya olyan 1 méterre volt a géptől. Azt mondták kiesett. Hát nem tudom valahogy elhittem nekik. Összeraktam, de nem ment. Próbáltam őket megnyugtatni, hogy nincs akkora baj, vagy a videokártya, vagy a winchester, vagy az alaplap ment tönkre. Aztán rájöttem, hogy ha nekem valaki ilyet mondana, az nem lenne nyugtató, szóval próbáltam elsimítani a dolgokat egy kis általános bajjal, hogy „nem ismeri fel a vindóz”. Na ennek hatására már nem néztek rám gyilkos szemekkel, és még azt is mondtam, hogy majd bátyám megnézi ő jobban ért hozzá. Na ezzel meg már boldogok voltak. Így hát eljöttem. Gurultam lefelé a hegyről, élveztem a szellőt, bár hideg volt, mert rövidnadrágba mentem. Hazaértem, (úgyszintén kifulladt állapotba) és most netezek, miközben leírom, hogy mi történt a mai napon velem.

És csak nem az az általános kifejezésmódjuk, hogy " Há'de dikmá'tesvír..."?

Vót kitől örökölnie a hajlamot :oD. Te még bepótol6od, 19 évesen még előtted az élet, annak minden lehetőségével, még simán beiratkoz6sz 1 gityósuliba.